Jin és egy gyerkőc a "real face" közben

Meghalok milyen aranyosak , a vége felé már a kislány tartja Jinnek a mikrofont!

Olyan aranyos......

Új kedvenc.....Cinema Bizarre!!!!

Hát igen, nekem is belopták a szívembe magukat a srácok, mint oly sok korom beli lánynak.

Íme néhány információ az együtttesről:

Strify, Kiro, Shin, Yu és Luminor, az ’Animagic’-en találkoztak 2005 ben, ahol a Japán képregények, és zene rajongói találkoznak, az ország minden részéről érkeznek ilyenkor látogatók. A fiúk egyből megkedvelték egymást, és ezelőtt külön projektekben voltak, elvethetetlen volt az ötlet, hogy készítsenek egy közös formációt, és együtt csináljanak olyan zenét, amelyikben mindannyian „otthon vannak”.

Tagok

• Strify - énekes
• Yu – gitáros
• Kiro – basszusgitáros
• Shin – dobos
• Luminor - ex-billentyűs, ex-vokál
• Romeo - billentyűs

Albumok

• Final Attraction (2007)
• toyZ (2009)
• toyZ Deluxe Edition (2009)

Kisalbumok

• Lovesongs (They Kill Me) (2007)
• Escape to the Stars (2007)
• Forever or Never (2008)
• I Came 2 Party (2009)
• My obsession (2009)

Luminor-ex tag

Borongós égbolt

Ismét egy fanfic. tőlem nektek. Ez egy kis szösszenet. Aki szereti az LM.C-t annak ajánlom!

Jó olvasást!

A busz fékezve megáll, és nekem ezzel egy időben nyílik ki a szemem is. Alig néhány órája szálltunk le a színpadról, nagyon lelkes volt a közönség, már csak ezért is megéri zenélni.

Körbenézek a buszban, és meglátom Aiji-t békésen szunyókálni. Akaratlanul is mosolyra húzom ajkaimat, hiszen olyan aranyos úgy összekuporodva, mint egy kiscica.

Előre megyek a sofőrhöz megnézni, hogy miért álltunk meg. Szuper! Defektet kaptunk. Nem mondom tökéletes. Vége a turnénak, indulnánk haza, erre pedig lerobbanunk a semmi kellős közepén!

Megkérdeztem a sofőrt, hogy hány óra alatt tudja megjavítani a buszt, erre pedig azt felelte, hogy minimum két óra, gondoltam azt csak kibírom valahogy. Mikor másztam visszafele a buszba Aiji álmos képével találtam szemben magamat. Hunyorogva, ásítozva tántorgott előrefele a buszban.

- Mi történt, miért álltunk meg? – kérdezte két ásítás között.

- Ne aggódj, csak lerobbant a busz, körülbelül két óra, és indulunk is tovább. – magyarázkodtam mosolyogva.

Kint már régen korom sötét volt, ám az imént az eget egy villám világította meg, és nem sokkal ez után hallatszott az ablaküveget rengető dörgés is. Aiji rögtön összerezzent a dörgés hallatára. Hát igen, ő fél a viharoktól. Közelebb mentem hozzá, és elkezdtem tolni az egyik ágynak használt ülés felé. Lefektettem rá, nyakig betakartam, majd én is mellé feküdtem. Egy nagyobb villámlásnál szorosan hozzám bújt, szegény úgy reszketett, mint a nyárfalevél.

- Nyugi, nem fog belénk csapnia, meg hogy ha a buszba is csapna a villám, minket akkor sem érne, mert áramtól szigetelt helyen vagyunk! – szuper Maya ügyes vagy, ezzel biztosan még jobban megijesztettem. Azt kellett volna mondjam, hogy biztosan nemsokára vége a viharnak. Az előbbi kijelentésemmel csak azt értem el, hogy még szorosabban hozzám bújt. Olyan aranyos ilyenkor, olyan kis védtelennek tűnik.

Hogy megnyugodjon elkezdtem kezemmel hátát simogatni, és néhány perc múlva valóban nem remegett úgy. Úgy simult ölelésembe, mint egy kiscica. Szemeivel enyémeket fürkészte, én pedig ebben a pillanatban olyan erős vágyat éreztem arra, hogy ajkaimmal érintsem övéit, mint még soha. Néhány másodperc hezitálás után szabad kezem önállósodott, és arcát kezdte el simogatni. Minden egyes érintésemre engedelmesen simult arca tenyerembe. És ekkor szakadt el az a bizonyos cérna. Kezemet arcáról tarkójára csúsztattam, ezzel közelebb húzva őt magamhoz, majd ajkaim ismerkedni kezdtek övéivel. Először csak lágyan csókoltam, nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkain, mire azonnal bebocsátást nyertem. Fölé kerekedtem, ügyelve, hogy ne nyomjam agyon (mivel azért nehezebb vagyok nála), megtámasztottan magam két kezemmel karjai és teste között, míg ő hajamba túrta övéit, mindeközben egy percre sem szakítottuk meg a csókot.

Ám egyszer minden jónak vége szakad, így jártunk mi is levegőhiány miatt. Kutatóan néztem szemeibe, melyekben sok mindent látni véltem: elégedettség, megkönnyebbülés, és mérhetetlen szeretet. Félelme elszállt, mivel tudomást sem vettünk a kint zajló viharról.

- Szeretlek. – leheltem ajkai közé.

- Én is téged. – csókolt meg ismét szerelmem.

*

Végül is a buszt csak reggel tudták megjavítani, de mi nem bántuk, mivel egymás karjai között nyomott el minket az állom. Az ébredés pedig tökéletes volt, hiszen karjaimban tarthattam életem értelmét.

És néhány füzetfedél,és cimke

Szintén saját készítésű....;))

Néhány avatar..

Sznitén nektek készítettem őket, ezeket is nyugottan haszálhatjátok, de más oldalakra csak az engedélyemmel tehetitek fel :).

Órarendek

Csináltam néhány órarendet unalmamban:)...Remélem tetszeni fog nektek! Nyugottan használhatjátok, csak ne tüntessétek fel sajátotokként! Köszönöm :)

Tegnap volt az LM.C koncert

Konichiwa!!!!

Igen, tegnap volt a nagy nap, tegnap látogatott el a híres japán eggyüttes az LM.C magyarországra. Beszámolóval sajnos nem szolgálhatok, mert azt amint már említettem a másik bloggomban a szüleim nem engedtek, mivel túl messze van ide Budapes... (Hát most mit mondjak, majd legközelebb :( )

Biztosan fergeteges buli volt, ahogyan a jápánokat ismerem. Nekem speciel az LM.C az eggyik kedvenc együttesem!

Hát ezt már említettem a másik bloggomban is, de aki volt a koncerten, és erre jár megdobhatna egy rövid beszámolóval, nagyon örülnék neki!!!! :)