Miért?- fanfic.

Hali. Írtam egy történetet. Bou x Kanon. Remélem tetszeni fog nektek! Kanon szemszög.

- Miért? – csak ennyit tudtam mondani. Szemedben csakis a mérhetetlen fájdalmat láttam, ami az enyémben is ott csillogott. Nem akarlak elengedni, nem engedhetlek el! Nem hagyhatom, hogy csak úgy kisétálj a bandából minden magyarázat nélkül.

A koncert már fél órája véget ért, a többiek már elbúcsúztak tőled, és leléptek, magunkra hagytak minket.

Lassan elkezded összepakolni a holmidat, én pedig csak megkövülten állok, és nézlek. Nem tudom mit tehetnék még, hogy maradásra bírjalak. Már mindent megpróbáltam, kértelek, könyörögtem, de mindhiába. A fene azt a nagy makacsságodat, de legalább, ha egy értelmes magyarázatot adnál.

Szemembe ismét könnycseppek gyűltek, s lassan te is befejezted a pakolást. Könnyes szemmel néztél rám, s egy halvány szomorkás mosoly kíséretében indultál el a kijárat felé.

Ekkor „olvadtam” ki, s néhány lépéssel mögötted teremtem, megfogtam jobb karodat, és szembe fordítottalak magammal. Szemedben meglepődöttség, és könny csillogott. Szorosan magamhoz öleltelek, s akcióm során kiesett kezedből kézitáskád. Vállamba fúrtad arcodat, és zokogni kezdtél, ahogy én is.

- Miért? Legalább magyarázd meg, hogy miért hagyod itt a bandát? Látom rajtad, hogy nyomós oka van a döntésednek, de kérlek mondd el, nem engedhetlek így el, tudnom kell az igazságot! – zokogom válladba, mire még szorosabban simulsz ölelésembe.

- Kanon kérlek értsd meg, nem mondhatom el, így mindenkinek könnyebb lesz! – szipogtad. Hírtelen ötlettől vezérelve felemelem fejed, hogy szemembe tudj nézni, látom szemedben a meglepődöttséget, ám mit sem törődve vele lágyan megcsókollak. Nyelvemmel végigsimítok alsó ajkadon, mire azonnal bebocsátást kapok. Mindketten beleremegünk az édes csókba. Kezeiddel börtönbe ejted nyakamat, én pedig, ha lehetséges még közelebb húzlak magamhoz.

Ha tudnád, mióta vágyom én erre, mióta leslek sóvárgó szemekkel. Tudom, ez nem helyes, hiszen mindketten fiúk vagyunk, de ahogy a mondás is tartja: az ember a szívének nem tud parancsolni.

Néhány perc múlva zihálva válunk el egymástól, szemed még mindig csillog a könnyektől.

- Így még nehezebbé tetted számomra a távozást. – mondtad elfúló hangon.

- Szeretlek… - mondom, mire felkapod a fejed, és mérhetetlen fájdalmat látok arcodon.

- Ne… kérlek ne folytasd, ne tedd ezt velem, legalább ezt a pár hónapot had éljem békességben, kérlek ne fájdítsd a szívem. – mondod zokogva, ám én leblokkolok egyik szavadnál.

- Hogy érted, hogy pár hónapot? Hiszen előttünk az egész élet. – mondom zavarodottan, mire megrázod fejedet, és lesütöd szemedet.

- Nekem nem, már csak pár hónapom van, az orvosok szerint. – mondod elfúló hangon. Szívemet mintha tőrrel hasogatnák, szavaidra így reagálok. Szólásra nyitom a számat, ám egy szó sem jön ki rajta. Szorosabban ölellek magamhoz, s te folytatod amit elkezdtél. – Néhány hete voltam egy kivizsgáláson, ahol megállapították, hogy daganatos vagyok, pontosabban a gyomromban van egy. Eddig nem tudták eldönteni, hogy jó vagy rossz indulatú, ám egy hete kaptam egy telefont az orvosomtól, melyben közölte, hogy nagyon sajnálja, de kiderült, hogy rossz indulatú a daganat, és nincs értelme megműteni… - zokogod. Szememből mintha eső esne úgy folyik könnyem. Ez nem lehet. Most már tudom miért akarsz elmenni, de ezek tudatában nem engedlek el. Ezt leszögeztem magamban. A végsőkig melletted fogok maradni, szorítani fogom kezedet, és ketten átvészeljük majd az egészet. Nem hagyom, hogy elmenj, meg fogsz gyógyulni.

- Ne menj el, kérlek… - simítok végig arcodon, mire megrázod fejedet. Ismét megcsókollak, most sokkal szenvedélyesen. Először el akarsz tolni magadtól, ám most nem hagyom magam. Így is már eleget szenvedtél, itt az ideje, hogy boldog legyél.

- Hozzám költözöl! – mondom ellentmondást nem tűrő hangon, mire ismét megrázod fejedet, ám nem hagyom annyiban. – Ne is álmodj róla, hogy elengedlek, együtt sikerülni fog, meg fogsz gyógyulni, azt hitted, hogy ilyen könnyedén megszabadulhatsz tőlem? Hát el kell, hogy ábrándítsalak, de nem engedlek el ilyen könnyen. Szeretlek. – csókollak meg ismét, s most nem akarsz eltolni magadtól. Tudom, hogy győztem.

Miután elválunk egymástól én is összepakolok, és kéz a kézben sétálunk ki az öltözőből.

2 hónappal később.

Két hónapja lakol nálam. A többieknek is elmondtad, hogy miért léptél ki a bandából. A srácok mindenben támogattak minket.

Ma is egy kivizsgálásra kellett gyere, amire természetesen én is elkísértelek. Vért vettek tőled.

Az orvos mondta, hogy délre készen is lesznek az eredmények. Addig beültünk enni valamit egy étterembe.

Háromnegyed tízen kettőre már a korháznál is voltunk. Tizenkettő előtt öt perccel behívott minket az orvos. Átnézte az eredményeket, és arcán hirtelen döbbenetet véltem felfedezni, majd mosolyogni kezdett, és hitetlenkedve nézett rád.

- Jó hírrel szolgálhatok Bou. Átnéztem a vizsgálat eredményeit, és közölnöm kell veled, hogy minden jel arra mutat, hogy jó indulatú tumorod van, amit egy műtét segítségével el tudunk távolítani. A műtét kicsit kockázatos, de 80% esélyed van, hogy sikeres lesz a műtét. – Szívem vadul kezdett el kalapálni az orvos szavára, megszorítottam kezedet, mire rám néztél. Csillogott a szemed, és mosolyogtál.

3 hónappal később.

A műtétet sikeresen átvészelted. Még kicsit gyenge vagy, de az orvosok szerint néhány hét és felépülsz teljesen. Miku megkérdezte, hogy vissza jössz-e a bandába, de te nemet feleltél. Helyedet már betöltötték, már két új bandatagot is kaptunk.

Szereted a zenét, de úgy döntöttél nem folytatod a nagyközönség előtt. Minden egyes koncerten hiányollak, és alig várom, hogy hazaérhessek hozzád.

Szeretlek, és szerelmünk, még a legnehezebb időket is átvészelte. Minden este melletted alszom el, s ugyanígy kelek. Ennél boldogabb úgy érzem sohasem lehetnék, melletted megleltem a szerelmet, hát kell ennél több? És a legcsodálatosabb ebben az, hogy viszont szeretsz.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Néhány építő jellegű kritikának nagyon örülnék!

Bizonytalanság- fianfic.

Hali, itt egy újjabb történet, főszerepben Aoi x Uruha. Az utóbbi szemszögéből.
Remélem tetszeni fog nektek, kritikának örülnék;)





Hirtelen riadok fel álmomból, már megint ugyan azok az álmok kísértenek. Folyton rólad álmodok, és sehogy nem tudlak kiverni a fejemből, pedig ez nem helyes, hiszen bandatársak vagyunk.
Ránézek az órámra az éjjeliszekrényen, még csak fél hét. Mostanában sohasem tudok tovább aludni, folyton te jársz az eszemben, és most, hogy Rukinak jött az az elvetemült ötlete, hogy újítsunk a fancervicen.
Na igen ám, evvel nem is lenne semmi bajom, ha nem von bele téged is. Így is elég nehéz az életem, és folyton te jársz a fejemben, de most még azt is végig kell néznem, hogyan csókolod meg Reitát.
Persze a mi perverz orrkendősünknek nagyon is tetszik a szituáció. Félszemmel úgy látom, mintha lopva felém néznél, de biztosan nem láttam jól, hiszen minek is tennéd, nem tudsz semmiről, ami mostanában bennem dúl. Számodra én csak egy barát, egy bandatárs vagyok. Semmi több, legnagyobb sajnálatomra.
Lassan ideje lenne kikelni az ágyból, mivel elég sok időt töltöttem elmélkedéssel. Utam rögtön a fürdőbe vezetnek, beállok a forró zuhany alá, és hagyom, hogy folyjon rám a víz. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen, és Rukinak miért pont Reitát választotta ki erre a feladatra? Ehhez hasonló kérdésekkel szállok ki a zuhany alól is. Derekam köré tekerek egy törölközőt, és már indulok is vissza a szobámba, hogy előkotorásszak a szekrényből valami ruhát.
Miután felöltöztem visszamegyek a fürdőbe, beállok a tükör mögé, és rendbe rakom hajamat, kicsit kihúzom a szememet, bekapok valamit a konyhában, és már rohanok is a kocsihoz, és indulok a próbára, mert már így is késésben vagyok.
Ruki tutira letépi a golyóimat ha elkések, amit most már biztosra vehetek, mivel forgalmi dugóba keveredtem.
Fél órás késéssel sikeresen leparkolok a PSC előtt, és már rohanok is a lifthez.
Ahogy sejtettem, már mindenki a próbateremben vár, és mikor nyílik az ajtó minden szem rám szegeződik. Te is engem nézel, mosollyal az ajakaidon, ami engem is mosolygásra késztetnek. Ruki természetesen rögtön nekem esik:
- Uruha, nem is te lennél az ha nem késtél volna! Mit tudsz felhozni a mentségedre? – kérdezi dühtől csillogó szemekkel.
- Jaj hagyd már, mindenkivel megesik a késés. – kezded csillapítani a bevadult chibit, mire hálásan nézek rád.
- Sajnálom Ruki, dugóba keveredtem. – mondom az igazat. Erre még mond egy pár csípős megjegyzést, de hamarosan el is kezdünk próbálni.
Nem sok hiányzott, hogy bele ne rontsak a Burial Applicant elejébe, mivel folyton lopva rád pillantottam. A próba végén, amit megjegyzek késő este volt, megegyeztünk, hogy elmegyünk szórakozni egyet a szokásos helyünkre. Semmi kedvem nem volt most ehhez, de ezt is bevállaltam, csak, hogy tovább láthassalak.
Mikor megérkeztünk egy eldugott sarokba ültünk, mivel itten senki nem figyel majd fel ránk. Az asztal körül nem székek, hanem egy sarokülő volt. Rögtön bevágódtam a fal felőli oldalra, és legnagyobb meglepetésemre mellém ültél.
Kijött a pincér, mindenki rendelt magának valami italt, mindenki, kivéve Kai, ő csak egy narancslevet rendelt magának, avval a magyarázattal, hogy ő még vezetni is akar. Azt hiszem én ma taxival megyek haza, mert saket rendeltem magamnak.
Eléggé felöntöttem a garatra, a hatodik pohár után már nem is számoltam mennyit ittam még.
- Uruha, gyere, menjünk haza. – mondod aggódva, és kikapod kezemből a sakés poharat, mivel inni akartam belőle.
- Neeee… én még nem aaaakaroook… - mondom, de te nem hagysz a magadéból, hívsz egy taxit, majd kezeddel átkarolod derekamat, egyik kezemet válladra helyezed, és húzol kifele a bárból, miután elköszöntünk a többiektől.
A taxi már kint vár minket, betuszkolsz engemet, beszállsz te is, majd bemondod a címet, és már indulunk is. Még nem vagyok annyira részeg, hogy ne tudjam mit csinálok, de ezt te nem kell, hogy tudd. Megjátszom a tök részeget, kezeimmel átfogom derekadat, fejemet válladra hajtom, és hozzád simulok, legalább most élvezzem ki a perceket, józanul úgysem tenném meg ezt soha.
Nem tolsz el magadtól, meglepődöttségemre elkezded simogatni hajamat. Megérkezünk a házamhoz, fizetsz a taxisnak, majd kiszállsz velem, és elbotladozunk az ajtóig.
- Hol van a lakáskulcsod? – kérdezed, és én a nadrágzsebemből kihúzom az említett tárgyat, és kezedbe adom.
Kinyitod az ajtót, lekínozod a cipődet, és az enyémet is, majd a szobámba viszel. Lefektetsz az ágyra, leveszed nadrágomat, és felsőmet, majd egy szál boxerben betakargatsz, és indulnál is kifele.
Megfogom a kezed és nem akarlak elengedni.
- Maradj velem kérlek. – mondom álmosan.
- Nem lenne tanácsos, reggelre úgysem fogsz semmire sem emlékezni, és kínos lenne, ha arra ébrednél, hogy itt vagyok melletted. – mondod mosolyogva.
- Kérlek maradj, nem akarok egyedül maradni. – mondom kiskutya szemekkel, és nyert ügyem van, mivel te is leveszed nadrágodat és felsődet, és szintén egy szál boxerben befekszel mellém. Szorosan hozzád bújok, te pedig hajamat kezded simogatni, míg el nem alszok.


Bazira fáj a fejem, ahogy érzékelem már reggel lehet, mivel halvány fénysugár világítja meg retinámat. Nem emlékszem mi történt tegnap, csak arra, hogy jól berúgtam.
Hirtelen kezeket érzek derekamon, és egy lábat, mely az enyémen pihen. Hirtelen kipattannak szemeim, és felkapom fejem. Megfordítom fejem abba az irányba, melybe az idegen testrészek tulajdonosát sejtem, és teljességgel kikerekedik a szemem (ha ez még egyáltalán lehetséges), mert te fekszel mellettem édesen szunyókálva.
Próbálok visszaemlékezni a történtekre, de nem ugrik be semmi. Nem tudom hová tenni a dolgot, hogy itt fekszel mellettem, engem ölelve. Vajon te sem fogsz emlékezni semmire, vajon te is be voltál annyira rúgva mint én? Nem szeretném ha ezért megutálnál, és olyasmire gondolnál, ami szerintem nem történt meg (hiszen azt érezném ha olyasmi történt volna köztünk, nem?).
Hirtelen megmozdulsz, én meg gyorsan visszateszem fejem a párnára, és úgy teszek mintha aludnék, ám fejem most nem forgatom meg a másik irányba. Leveszed lábadat rólam, kezeiddel együtt. Még mozgolódsz kicsit az ágyon, majd megszűnik minden nemű mozgolódás, gondolom kimásztál az ágyból. Lassan kinyitom a szemem, és veled találom szembe magamat. Kezeidre támaszkodva fekszel az ágyon, és tekintetemet fürkészed.
Nem tudom mit tegyek, félénken nézek rád, mire tekinteted megenyhül és szabad kezeddel megcirógatod arcomat. Beleremegek az érintésedbe, és kezd kínossá válni számomra ez a csönd.
- Mi… mi történt az este? – kérdezem félénken, és hangom el-elakad.
- Semmi olyasmi amire te most gondolsz. Szimplán berúgtál, hazahoztalak, majd megkérted, hogy maradjak itt, amit én teljesítettem is, amint látod. – mondod, miközben oldalra nézel, látszik, hogy neked is kínosak a történtek.
- Értem. – ennyit bírok kinyögni, és érzem, hogy arcom lángol.
Kimászol az ágyból, és a fürdőbe igyekszel. Míg te bent vagy addig én felöltözöm, és megvetem az ágyat. Miután kijöttél a fürdőből és váltom fel helyedet. Végig kerüljünk egymás tekintetét. Lezuhanyozok, megcsinálom a hajam, felöltözöm, és a konyhába veszem az irányt. Érzem, hogy csináltál reggelit. Mikor odaérek valóban a kész reggeli vár, és egy cetli, melyen közlöd velem, hogy hazamentél átöltözni, a próbán találkozunk, és hogy nem akartál nekem kellemetlenséget okozni azzal, hogy itt aludtál. Ha tudnád mennyire örültem neked, bárcsak minden reggel a te simogatásaidra kelnék. De tudom ez lehetetlen. De álmodozni azért még szabad, nem? Igaz evvel csakis magamat teszem tönkre.
Megeszem a reggelit, ami nagyon finomra sikerült, pont úgy készítetted el a Tamago Gohant, ahogy én szeretem.
Pár perc múlva már hívok is egy taxit, mivel a kocsimat a PSC-nél hagytam a tegnap, és már indulok is. Kivételesen most nem kések el, sőt még csak Ruki és Te vagytok bent (na meg most már én is). Csendesen beszélgettek, Ruki persze egy nagy bögre kávéval a kezében, amibe percenként belekortyol. Elég ramatyul néz ki a chibi, biztos ő is kiütötte magát a tegnap, és ahogy nézem nem is kicsit.
Amint belépek köszönök, és kerülöm tekintetedet. Hogy elfoglaljam magamat gitáromat kezdem hangolni. Lassan megérkeznek a többiek is, és kezdetét veszi a próba. Sürget az idő minket, mivel holnap koncert. Ma is egész estig próbálunk, majd kilenc után, mikor Ruki bejelenti, hogy a próbának vége, de csakis azért mert még meg kell beszéljük a holnapi programot, mindenki leül. Én is helyet foglalok a kanapén, te pedig velem szembe ülsz le. Egész idő alatt magamon érzem tekintetedet, de én makacsul kerülöm azt, és hirtelen érdekes lett számomra a padló, amit bőszen fixírozok.
Ruki természetesen felhozta a fanservices témát is, mondom én a törpe tudja, hogy hogyan rontsa el az ember kedvét.
- Na srácok, akkor hogy lesz? Ki csókol meg kit? – kérdezi a chibi.
- Ezt már megbeszéltük Ruki. Lesmárolom Aoi-t. – vág rá türelmetlenül Reita, mire szikrákat lövellek a tekintetemmel felé.
- Ruki, miért van erre szükség? Kikötötték, hogy ki kivel smároljon? – kérdezed.
- Nem, nem kötötték ki, csak annyit mondott a főnök, hogy ez tutira feldobná a rajongókat. Engem az se érdekelne ha Uruhát smárolod le, csak smároljon valaki. – mondja a chibi, miközben vállat von, én pedig kijelentésére elvörösödöm.
- Rendben, akkor majd a színpadon eldől, hogy mi lesz. – mondod, én pedig egyre kínosabban érzem magamat.
Miután mindent megbeszéltünk, mindenki elindul hazafelé. Én is kocsim felé veszem az utamat, beszállok, majd egyenesen haza hajtok.
Otthon veszek egy forró fürdőt, rendelek pizzát, és beülök a tv-elé. Teljesen kifárasztott ez a nap, és a legrosszabb, hogy egész végig a közelemben voltál. Rájöttem, el kell, hogy felejtselek, feleslegesen kínzom magamat, esélyem sincs nálad.
Miután degeszre ettem magam a pizzával eldöntöttem, hogy lefekszek. Hamar el is nyomott az álom, amiben te voltál a főszereplő, int mindig.
Másnap reggel korán keltem, lezuhanyoztam, megcsináltam a hajam, ami abból állt, hogy megszárítottam, és átfésültem (egyebet nem csináltam vele, mivel úgyis a fodrász megcsinálja majd a fellépésre, ami mellesleg este 6-kor kezdődik, de Ruki parancsára már ötre ott kell, hogy legyünk.), felöltöztem, megreggeliztem, és leültem a tv elé.
Négykor biztos, ami biztos elindultam, mivel fél órás az út a stadionig nem siettem, és háromnegyed ötre már le is parkoltam a hátsóbejáratnál. Kivettem szemem fényét (a gitáromat) a hátsó ülésről, és elindultam befele. Az ajtónál összefutottam Kaial, aki zavartan mosolygott, látszott rajta, hogy ideges. Bíztatóan rámosolyogtam, majd bementünk az öltözőbe, ahonnan már csak Reita hiányzott. Még ezt ki sem mondtam gondolatban, már meg is jelent a basseros.
Magamon érzem pillantásodat, de amint rád nézek elkapod tekintetedet. Mostanában nem értem a viselkedésedet. Semmi kedvem nincs ehhez a koncerthez, főleg, hogy még végig is kell nézzem Reitával közös csókotokat. Nem hiányzik ez nekem, miért kellett beléd szeressek?
Pontban hatkor elkezdődik a koncert, a rajongók üvöltenek, amit már megszoktam. Legelőszőr Kai megy fel a színpadra, őt követem én, utánam Reita jön, majd te, és legvégül, de nem utolsó sorban Ruki. Egymás után lenyomunk vagy öt számot, az egészhez mosolygok, és úgy teszek, mintha élvezném, de legszívesebben ordítanék.
Egy hosszabb gitárszólóba kezdünk ketten, amikor teljesen ledöbbenek Reita reakcióján, mivel odamegy a chibihez és szenvedélyesen lesmárolja. Szerencsére nem rontottam el a szólónkat, és te sem. A közönség tombol, és amint látom Rukinak sincs ellenére a kis színdarab, sőt lehet nem is csak színdarab volt, hiszen már régóta sejtettem, hogy van köztük valami.
Rád nézek, és szemedben meglepődöttség, és megkönnyebbülést vélek felfedezni. Rám mosolyogsz, én pedig vissza rád. Ennyit arról, hogy kiverlek a fejemből, egyszerűen nem megy, nem vagyok rá képes.
A koncertnek lassan vége, a chibi megköszöni a rajongóknak, hogy eljöttek, akik természetesen visítoznak, Ruki minden egyes szavára.
Az öltözőben lassan szedegettem össze a cuccaimat, nem volt értelme sietni, mivel engem nem vár úgysem otthon senki, mint például Kait, aki hamar le is lépett, avval az ürüggyel, hogy Yumi (a barátnője) már várja. Ruki és Reita „nagy meglepetésemre” együtt távoztak.
Bele is feledkeztem a „nagy” pakolászásba, és csak akkor eszméltem fel, mikor megszólítottál:
- Na úgy látszik kettesben maradtunk. – mondod mosolyogva. Istenem elolvadok ettől a mosolytól,
- Hai. – mondom, és, hogy zavaromat leplezzem pakolászok tovább. – Hát Reita eléggé meglepett minket, vagyis engem minden esetre. – mondom még mindig a táskámnak.
- De én örülök, ennek a kis akciójának. Még jó, hogy nem az első verziót választotta, és engem smárolt le. Így mindenkinek jobb. – mondod, és tökéletesen egyetértek veled.
Lassan befejeztem a pakolást, amivel te már régen végeztél. Éppen indulnék hazafelé, mikor megszólalsz:
- Ruru, várj, nem vinnél haza? Taxival jöttem, és nincs kedvem avval menni. Persze, ha sietsz megértem, akkor mehetek avval is. – mondod lesütött szemekkel.
- Persze, hogy hazaviszlek. Nem sietek sehová, engem nem vár otthon senki mint Kait. – mondom, a mondat végét kicsit szomorkásan.
Kinyitom a kocsi ajtaját, a hátsó ülésre berakom a cuccaimat, melyek mellé te is berakod a te csomagjaidat, majd beülsz mellém, rám mosolyogsz (amitől megint olvadozok), majd elindulunk. Az utat szótlanul töltjük, végig magamon érzem pillantásodat. Már nem sok kell pár méter és a házad előtt is vagyunk. Leparkolok, és rád nézek. Te is engem nézel.
- Nem lenne kedved bejönni? – kérdezed.
Miért is ne? Igenel válaszolok neked, kiszállok a kocsiból, kiveszed a cuccaidat, majd belépünk a házadba.
- Kérsz valami innivalót? – kérdezed mosolyogva.
- Nem köszönöm, tudod vezetek. – magyarázkodom, a slusszkulcsra mutatva.
- De azért egy teát elfogadhatsz. – mondod kedvesen, és én nem tudok neked ellenállni, így elfogadom a felkínált italt.
Helyet foglalok a kanapén, majd pár perc múlva megjelensz kezedben két bögre forrón gőzölgő teával. Az egyiket felém nyújtod, a másikba pedig belekortyolsz. Míg a tea el nem fogy elbeszélgetünk kis semmiségekről.
- Nincs kedved itt aludni? – kérdezed csillogó szemekkel, mire elkerekedik a szemem, erre pedig mentegetőzni kezdesz: - Ne értsd félre, csak most én sem szeretnék egyedül lenni, mint te a múltkor. Ne gondolj semmi rosszra. – mondod, majd lehajtod a fejedet.
Hiába próbálom leplezni, szomorúsággal töltenek el szavaid, hogyan is képzelhettem azt, hogy esetleg lehet valaha köztünk valami.
Természetesen eleget teszek kérésednek, és maradok. Megveted nekem a vendégszobában az ágyat, majd leülünk filmezni a nappaliba. Kiválasztasz egy elég durva horror filmet, megjegyzem nem szeretem a horrort, de nem ellenkezek veled.
Ahogy elkezdődött a film felraktam lábaimat a kanapéra, és két karommal átfogtam azokat. A durvább jeleneteknél mindig nem néztem oda, hát minden esetre nem tudom, hogy fogok én így aludni. Szinte már reszketve néztem a filmet, mikor megérzem derekamon kezedet. Közelebb ülsz hozzám, és fejemet válladra helyezed. Megjegyzem így sokkal elviselhetőbb a film, mivel így nem tudok koncentrálni, csakis rád. Felbátorodom, és kezeimet derekad köré teszem. Érzem, hogy nézel. Jobbnak látom, ha elveszem a kezeimet derekadról. Meg is tenném, de nem engeded. Szorosan magadhoz ölelsz, szívem egyre hevesebben ver, nem merek a szemedbe nézni.
Egyik kezeddel állam alá nyúlsz, és felemeled fejemet, épp annyira, hogy szemedbe nézzek. Lassan közelíted ajkaidat enyémekhez, míg egy szenvedélyes csókban össze nem forrunk. Istenem, most én vagyok a világ legboldogabb embere, nem is tudod mióta várom már ezt a csókot. Kezeidet derekam köré fonod, és ha lehetséges még közelebb húzol magadhoz. Hírtelen ötlettől vezérelve átvetem lábaimat derekad fölött, és öledbe ülök. Belenyögsz a csókba, kezeidet lejjebb csúsztatod, és megmarkolod fenekemet. Most rajtam a sor, hogy belenyögjek csókunkba. Lassan fogytán a levegő, ezért pihegve elválnak ajkaink, de te nem tétlenkeddel, nyakamat veszed célba. Hátravetem fejemet, te pedig harapdálni, szívogatni kezded testemnek ezen érzékeny területét. Minden egyes mozdulatodra felnyögök, és nadrágom is kezd egyre szűkebb lenni. Kezeimet nyakad köré fonom, majd rögtön rámarok ajkaidra, amint azok szabadok lesznek, és elérem, hogy ismét egy szenvedélyes csókba forrjunk össze. Kezeiddel befurakszol pólóm alá, és vékony bőrömet kezded el simogatni, újabb sóhajokat csalva ki belőlem. Amint elválnak ajkaink leveszed rólam a feleslegessé vált ruhadarabot, és elhajítod valamerre. Én is így teszek a te pólóddal. Ismét megcsókolsz, és közben felállsz a kanapéról velem együtt. Lábaimat derekad köré fonom, s így viszel fel a szobádba. A szobádig végig csókolózunk, csodálkozom is, hogy nem estünk el egyszer sem.
Mikor beérünk a szobádba leteszel az ágyra, és felém tornyosulsz. Itt is folytatjuk egymás szájának a feltérképezését. Végigcsókolod felsőtestemet, elidőzöl mellbimbóimnál. Mikor eléred köldökömet belenyalsz, ezzel elérve azt, hogy borzongás fusson át testemen. Kibontod nadrágövemet, és leveszed rólam a felesleges ruhadarabot. Arcomat elönti a fóróság, mikor megérzem, hogy boxeremen keresztül kényezteted száddal férfiasságomat.
Felhúzlak magamhoz egy csókra, majd hirtelen megfordítom magunkat, így te kerülsz alulra. Én is bebarangolom testedet, mint ahogy te tetted az imént velem, és evvel a kis akciómmal sűrű sóhajokat váltok ki belőled. Mikor elérem nadrágodat habozás nélkül leveszem azt. Boxereden keresztül is látom vágyadat. Éppen venném le rólad a felesleges ruhadarabot, de te megállítasz ebben, és ismét alattad találom magamat. Könnyedén leveszed alsónadrágomat, majd sajátoddal is ezt teszed. Kicsit elpirulok a szituációtól, de nem bánom a helyzetet.
Ismét szenvedélyes csókba forrunk össze, majd kisebb kutakodás után a fiókból előveszel egy tubus síkosítót. Kensz keveset ujjaidra, majd elhelyezkedsz lábaim között. Gyengéden puszikkal halmozod el nyakamat, és közben megérzem egyik ujjadat magamban. Felszisszenek a szorító érzésre, de kis idő után megszokom. Miután ezt te is észreveszed megérzem második ujjadat is magamban. Ez már jóval kellemetlenebb az előzőnél, de kibírom. Érted mindent. Miután úgy érzed, hogy eléggé tág vagyok, megérzem harmadik ujjadat is. Ez kifejezetten fáj, de nem szólok semmit. Miután lemúlik a kellemetlen érzés, és némiképp ellazultam kihúzod ujjaidat.
Előveszel egy óvszert, és húznád is fel, de én megakadályozlak ebben:
- Ne… kérlek… érezni akarlak…téged… - nyögdécselem kéjtől ködösült hangon.
Elteszed az óvszert és kennéd be magad síkosítóval, de én elveszem a kis tubust, és bőven bekenem vele férfiasságodat. Felnyögsz az érzésre. Miután bekentelek visszahanyatlom az ágyra. Fölém hajolsz, majd szenvedélyesen megcsókolsz. Csók közben meg is érzem férfiasságodat bejáratomnál. Erre az érzésre mindketten felnyögünk. Lassan belém hatolsz. Még félig sem vagy bennem, de megállsz, mivel arcom eltorzult a fájdalomtól. Kicsit vársz, pedig tudom, legszívesebben nem várnál egy percet sem. Mikor megszűnik a fájdalom türelmetlenül megmozdítom csípőmet, melynek következtében teljesen elmerülsz testemben. Az érzésre mindketten felnyögünk.
Mozgásunk ritmikussá, és egyre gyorsabbá válik. Mikor már közel a beteljesedés hirtelen kicsusszansz belőlem. Nincs időm meglepődni sem, de már ismét érezem magamban teljes hosszadat. Ezt megcsinálod többször egymás után, mind egyre mélyebbeket lökve rajtam. A gyönyör, melyet okozol nekem leírhatatlan. Hírtelen jár át a kéj, ívbe hajlik testem, és megremeg. Még néhány mélyebb lökés után te is követsz engem.
Zihálva csusszansz ki belőlem, fekszel mellém, és ölelsz szorosan magadhoz. Szívem még mindig vadul dobog, és mérhetetlen boldogság árad szét testemben. Megadtad nekem a világ legdrágább kincsét, magadat.
Felemeled fejedet, és lágyan megcsókolsz, közben kezeddel folyamatosan simogatod meztelen, verejtéktől csillogó hátamat. Miután elválnak ajkaink megszólalsz:
- Köszönöm Rurum. Ha tudnád mióta szerettelek volna érinteni, magamhoz ölelni, és füledbe suttogni, hogy szeretlek. – mondod, én pedig nem hiszek a fülemnek, hogy nem vettem eddig észre?
- Szeretlek Aoi. – ennyit mondok csak, ez a legmegfelelőbb szól érzéseimre.
- Én is téged Rurum, már ide s tova öt éve. – mondod sóhajtva.
Egymás karjai között alszunk el, és én boldogan merem állítani, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, mivel tudom, hogy szeretsz.