Borongós égbolt

Ismét egy fanfic. tőlem nektek. Ez egy kis szösszenet. Aki szereti az LM.C-t annak ajánlom!

Jó olvasást!

A busz fékezve megáll, és nekem ezzel egy időben nyílik ki a szemem is. Alig néhány órája szálltunk le a színpadról, nagyon lelkes volt a közönség, már csak ezért is megéri zenélni.

Körbenézek a buszban, és meglátom Aiji-t békésen szunyókálni. Akaratlanul is mosolyra húzom ajkaimat, hiszen olyan aranyos úgy összekuporodva, mint egy kiscica.

Előre megyek a sofőrhöz megnézni, hogy miért álltunk meg. Szuper! Defektet kaptunk. Nem mondom tökéletes. Vége a turnénak, indulnánk haza, erre pedig lerobbanunk a semmi kellős közepén!

Megkérdeztem a sofőrt, hogy hány óra alatt tudja megjavítani a buszt, erre pedig azt felelte, hogy minimum két óra, gondoltam azt csak kibírom valahogy. Mikor másztam visszafele a buszba Aiji álmos képével találtam szemben magamat. Hunyorogva, ásítozva tántorgott előrefele a buszban.

- Mi történt, miért álltunk meg? – kérdezte két ásítás között.

- Ne aggódj, csak lerobbant a busz, körülbelül két óra, és indulunk is tovább. – magyarázkodtam mosolyogva.

Kint már régen korom sötét volt, ám az imént az eget egy villám világította meg, és nem sokkal ez után hallatszott az ablaküveget rengető dörgés is. Aiji rögtön összerezzent a dörgés hallatára. Hát igen, ő fél a viharoktól. Közelebb mentem hozzá, és elkezdtem tolni az egyik ágynak használt ülés felé. Lefektettem rá, nyakig betakartam, majd én is mellé feküdtem. Egy nagyobb villámlásnál szorosan hozzám bújt, szegény úgy reszketett, mint a nyárfalevél.

- Nyugi, nem fog belénk csapnia, meg hogy ha a buszba is csapna a villám, minket akkor sem érne, mert áramtól szigetelt helyen vagyunk! – szuper Maya ügyes vagy, ezzel biztosan még jobban megijesztettem. Azt kellett volna mondjam, hogy biztosan nemsokára vége a viharnak. Az előbbi kijelentésemmel csak azt értem el, hogy még szorosabban hozzám bújt. Olyan aranyos ilyenkor, olyan kis védtelennek tűnik.

Hogy megnyugodjon elkezdtem kezemmel hátát simogatni, és néhány perc múlva valóban nem remegett úgy. Úgy simult ölelésembe, mint egy kiscica. Szemeivel enyémeket fürkészte, én pedig ebben a pillanatban olyan erős vágyat éreztem arra, hogy ajkaimmal érintsem övéit, mint még soha. Néhány másodperc hezitálás után szabad kezem önállósodott, és arcát kezdte el simogatni. Minden egyes érintésemre engedelmesen simult arca tenyerembe. És ekkor szakadt el az a bizonyos cérna. Kezemet arcáról tarkójára csúsztattam, ezzel közelebb húzva őt magamhoz, majd ajkaim ismerkedni kezdtek övéivel. Először csak lágyan csókoltam, nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkain, mire azonnal bebocsátást nyertem. Fölé kerekedtem, ügyelve, hogy ne nyomjam agyon (mivel azért nehezebb vagyok nála), megtámasztottan magam két kezemmel karjai és teste között, míg ő hajamba túrta övéit, mindeközben egy percre sem szakítottuk meg a csókot.

Ám egyszer minden jónak vége szakad, így jártunk mi is levegőhiány miatt. Kutatóan néztem szemeibe, melyekben sok mindent látni véltem: elégedettség, megkönnyebbülés, és mérhetetlen szeretet. Félelme elszállt, mivel tudomást sem vettünk a kint zajló viharról.

- Szeretlek. – leheltem ajkai közé.

- Én is téged. – csókolt meg ismét szerelmem.

*

Végül is a buszt csak reggel tudták megjavítani, de mi nem bántuk, mivel egymás karjai között nyomott el minket az állom. Az ébredés pedig tökéletes volt, hiszen karjaimban tarthattam életem értelmét.

És néhány füzetfedél,és cimke

Szintén saját készítésű....;))

Néhány avatar..

Sznitén nektek készítettem őket, ezeket is nyugottan haszálhatjátok, de más oldalakra csak az engedélyemmel tehetitek fel :).

Órarendek

Csináltam néhány órarendet unalmamban:)...Remélem tetszeni fog nektek! Nyugottan használhatjátok, csak ne tüntessétek fel sajátotokként! Köszönöm :)

Tegnap volt az LM.C koncert

Konichiwa!!!!

Igen, tegnap volt a nagy nap, tegnap látogatott el a híres japán eggyüttes az LM.C magyarországra. Beszámolóval sajnos nem szolgálhatok, mert azt amint már említettem a másik bloggomban a szüleim nem engedtek, mivel túl messze van ide Budapes... (Hát most mit mondjak, majd legközelebb :( )

Biztosan fergeteges buli volt, ahogyan a jápánokat ismerem. Nekem speciel az LM.C az eggyik kedvenc együttesem!

Hát ezt már említettem a másik bloggomban is, de aki volt a koncerten, és erre jár megdobhatna egy rövid beszámolóval, nagyon örülnék neki!!!! :)

Hát igen....változunk

És ebből én sem maradhatok ki természetesen.

Most feltehetitek a kérdést, hogy ez hogyan is jön most ide...

Hát úgy jön ez most ide, hogy kezdem megkedvelni a Dirut -.-*

Pedig mikor legelőször láttam az Obscure-t, hát még a gyomrom is felfordult tőle :-S!!!

Hát igen Kyo elintézte, hogy messzire elkerüljek egy ideig mindent, ami velük kapcsolatos!!!! ;))

És most jön az a rész, hogy hogyan kezdtem el mégis kedvelni őket... hát erről egy fanfiction tehet, és annak szerzője!

Az Anime Fanficton Style-n olvasgattam szokás szerint (mivel ezt minden nap megteszem), és rábukkantam erre a történetre. Először gondoltam, minek olvassam el, hiszen előre ki van tüntetve, h a Diruról szól, legalábbis szerepelnek benne. Utána, más dolgom nem lévén elkezdtem olvasni, és nem bántam meg!!!

Nagyon megkedveltem ezt a történetet, és vele a diru is kezdett egyre inkább a szívemhez nőni!

Szóval így "barátkoztam" meg a Dir en Grey-el.

A történet címe és szerzője pedig itt van, ha esetleg kedvet adtam nektek az olvasáshoz :D

=>> A Szerencsés by Kiryonio Kiyoko <<=

Hát még most sem a szívem csücske a videó, de a zene az tetszik :D

Huh....ezek nem semmik...

Mit ki nem találnak:))

Ilyet még eddig nem láttam :))

Huh ez durva -.-*

Két gitáros és egy kicsi - 2. Vagy mégis...?

Hali!

Itt a következő fejezet!

Remélem tetszeni fog!

Jó olvasásrt!

Pár építő jellegű kritikának örülnék, ha már elolvastad!

Előre is köszike!

„Ez furcsa… Hogy kerülök én Aoi házába? Úgy emlékszem haza mentem már, amúgy meg, hol van Aoi?” Lassan elindultam felfelé a lépcsőn, gondoltam az emeleten lehet, közben pedig szólongattam, de semmi választ nem kaptam.

Egyik szoba előtt haladtam el éppen, ahol nyitva volt az ajtó, belestem hát, hátha bent tartózkodik, de meglepetésemben csak egy rakás tükröt találtam a falon. A szoba teljesen üres volt, csak a tükröket lehetet látni. Közelebb mentem egy nagy egész alakos tükörhöz, mert furcsa képet mutatott rólam, nagy hasam volt benne.

Hírtelen két kezet éreztem meg derekamon, és Aoi vállamra rakta fejét, és suttogni kezdet a fülembe mosolyogva:

- Drágám, miért kószálsz el? Nem tudod, hogy a te állapotodban nem szabad sokat ficánkolni? …

*

Izzadtan riadtam fel álmomból, és kapkodva vettem a levegőt. Úr Isten, miket nem álmodok! „Igen, csak egy álom volt, semmi más, csak egy álom. Úr Isten, még hogy én terhes? És Drágám??? Mikkel nem szórakozik a képzeletem, még hogy én Aoi-tól terhes legyek??? Hát ez nevetséges, hiszen mindketten férfiak vagyunk, amúgy sem vagyok buzi…”

Sietve kimásztam az ágyamból, az óra még csak fél nyolcat mutatott. Sietősen bevágódtam a zuhanyzókabinba, és megengedtem a hideg vizet, hogy az álmom legkisebb morzsája is elhagyja elmémet.

Miután befejeztem a pepecselést a fürdőben, lementem, összedobni valami reggelit a konyhába. Csináltam is két adag Tamago gohan-t, azért kettőt, mert Aoi nemsokára betoppan, és ahogy ismerem nem tud főzni, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy nem igen reggelizet.

Háromnegyed kilenckor csengettek is az ajtómon, amit pár másodperc múlva ki is nyitottam. Természetesen Aoi-al találtam szembe magamat, akinek két nagy utazótáska volt a kezében, és fülig ért a szája. Le is blokkoltam cseppet a táskákat látván, és félrenyeltem az éppen számban lévő kávét. „Ez tényleg ide akar költözni???”

- Na, azért nem kell öngyilkossági kísérletet végrehajtanod. Miért lepődtél meg annyira, hiszen tegnap mondtam, hogy kilenckor jövök. – mondta kuncogva.

- Jól van na, kacagj ki! Nem gondoltam, hogy komolyan ide akarsz költözni… - nyújtottam rá a nyelvem, mire csak mosolyogni tudott.

- Aranyos vagy, mikor mérges vagy. – mondta még mindig mosolyogva, mire én kezdtem egyre pirosabb lenni, egyrészt azért amit mondott, másrészt pedig eszembe jutott az álmom.

- Gyere beljebb. Mindjárt megmutatom a szobádat. – invitáltam beljebb „lakótársamat”.

Az emeletre felérve a balról a második szobát kapta, így egymással szemben lesz a szobánk. Külön fürdőszoba, és gardrób is tartozott a szobához.

- Tessék ez lesz a te szobád, szemben van az enyém. – magyarázkodtam, hogy tudja, mit hol talál. – ide pedig nyugodtan bepakolhatod a ruháidat. – mutattam a gardróbra. – És most gyere le a konyhába, és reggeliz meg, mivel gondolom ma még nem ettél.

Lementünk a konyhába, leültettem az asztalhoz, és elé helyeztem a részét. Hangtalanul elfogyasztotta, majd megköszönte szépen a reggelit.

Tíz óra felé be is futottak Miyaviék a kicsivel, elbúcsúztak, és közben nem győztek hálálkodni, hogy elvállaltuk Kira-t. Még ránk kötötték, hogy ha bármi probléma adódik, nyugodtan telefonáljunk nekik, és ők már repülnek is haza.

*

Délutánra eldöntöttünk, hogy vásárolni fogunk menni. Beugrottunk hát Aoi kocsijába (mivel erősködött, hogy ő akar vezetni), Kira hátul a gyerekülésben ült, és épp az egyik Hello Kitty-s macijával játszott. Én az anyós ülésben ültem, Aoi mellett, és szinte minden második pillanatban hátra fordultam mosolyogva a kicsihez, aki hangosan gügyögött, hiszen még nem tudott beszélni, ám le sem tagadhatja a szüleit, hiszen egész úton be nem állt a kicsike szája. Aoi-al mosolyogva néztünk egymásra egy másodpercre, de ő rögtön visszafordul, az utat kémlelni.

Fél órán belül el is értünk egy kisebb élelmiszerüzlethez, itt mindig meg szoktam kapni, amire szükségem van, és már az eladók is ismernek, és nagyon segítőkészek velem.

Még sétálgattunk kicsit egy parkban ( természetesen csakis napszemüvegben, hogy nehogy felismerjenek minket), mikor Kira meglátott egy vattacukor árust, és hangosan gügyögni és mutogatni kezdett, hogy az bizony neki kell. Így tehát vettünk neki egy rózsaszínű vattacukrot, amit Aoi hüségesen ki is fizetett, és leültünk egy lócára pihenni cseppet. Kira középen ült, Aoi fogta a vattacukor pálcikáját, a kislány pedig nagyban vágta befele az édességet. Mi csak mosolyogni tudtunk rajta, főleg mikor még a haja is csupa maszatos lett tőle. Olyan aranyos volt így, meg tudtam volna zabálni.

Miután kellőképen belakmározott az édességből látszott rajta, hogy nemsokára leragad a szeme. Nem akartam maszatosan lefektetni, ezért megtöröltem kicsit a kezecskéit és az arcát, majd ölbe vettem, és lassan visszaindultunk az autóhoz. Mikor beraktam a gyerekülésbe szerencsére nem kelt fel, így én is nyugodtan beülhettem Aoi mellé. Egymásra mosolyogtunk, és elindultunk haza.

Otthon óvatosan kivettem a kicsit az ülésből, míg Aoi hozta a csomagokat. A szobámba már előzőleg betettünk a kiságyát, így mikor felértem Kira-val beraktam a kiságyba, amire szintén nem ébredt fel. Gondosan betakargattam, majd gyorsan lementem a konyhába Aoi-hoz. Összeütöttem egy gyors vacsorát nekünk, majd miután elfogyasztottuk azt, és a mosogatót is bekapcsoltam, megegyeztünk, hogy felváltva megyünk zuhanyozni, hogy mindig legyen valaki Kira mellett.

Elsőnek ő ment fürödni, majd fél óra múlva követtem én is példáját.

Mikor visszaértem a szobámba, ő már békésen szuszogott az ágyamon. Nem volt szívem felkelteni, így betakargattam, és mellé feküdtem (hiszen óriási ágyam van). Olyan édesen aludt, hogy legszívesebben közel húztam volna magamhoz, és reggelig ölelgettem volna.

Megijedtem ezektől a gondolataimtól. Az nem lehetséges, hogy többet kezdek érezni Aoi iránt, mint szimpla barátság. Vagy mégis… ?

Seme - Uke teszt

Múszály volt kipróbáljam én is ;))

aoi_hana's blog. :3 blogján találtam ezt a tesztet. Én is kipróbáltam, és mindkettőnknek ez jött ki.....;)) Érdekes..... Vajon mindenkinek ez jön ki????

Dark Seme
Take seme or uke? today!
Created with Rum and Monkey's Personality Test Generator.

You are the dark Seme!

You are a mistery person who likees the darkness and all what is include of this.

But this dont mean you cant laugh and have fun. If its the right person you really enjoy talking and funny things.

Just not hyper people who are easy to scare, then you can just role with your eyes.

A made for you would be the sweet Uke and maybe the naughty or the slave one.

Két gitáros és egy kicsi - 1. Miyavi óhaja, sóhaja...

Hali!
Nem, nem haltam meg....itt vagyok, és ÉLEK (néhány ember örömére és bánatára... kinek hogy, őszintén szólva nem érdekel xD)

Újra alkottam.... Ez most egy hosszabb történetnek indult, szóval nemsokára folytatás is lessz! Szereplőkről csak annyit, hogy ismét Ruru és Aoi!

Az Anime-ra is felrektem pár perce szóval még nem fogadták el(Ginny123 néven :P)

Elég a fecsegésből! Jó olvasást :-*

Reggel mikor beértem a PSC-hez rögtön letámadott Miyavi.

- Konichiwa, Ruru! Mentsd meg az életem kérlek! – könyörgött nekem, én pedig nem tudtam elképzelni mi baja lehet.

- Konichiwa. Miben segíthetek? – vágtam meglepődött arcot.

- Melody szeretne egy romantikus hetet, amit kettesben töltünk, és mivel tudom, hogy szereted a gyerekeket, és kifejezetten értesz is hozzájuk, ezért rád esett a választásunk, persze, csak ha elvállalod. – nézett rám kérlelően.

- Szívesen vigyázok Kira-ra (*szerző megjegyzése: utána néztem, de sehol sem találtam Miyavi lányának nevét, szóval 99%, hogy nem így hívják O_O^^ Gomen*), úgyis most szabadságon leszünk három hétig, mivel most adták ki az úja albumot. – mondtam neki boldogan.

- Arigatou! Jövök neked egyel! – hálálkodott MyV, majd gyorsan le is lépett, telefonálni Melody-nak, hogy elválaltam Kira-t, é pedig mosolyogva folytattam utamat a próbatermünk felé. Igazából nem kellett volna ma bejöjjünk, de én beugrottam, mivel a tegnap itt felejtettem néhány kottát, amire szükségem lesz ebben a három hétben. Jól van nézzetek dilisnek O_o, de ez van szeretek gitározni, még unalmamban is szoktam játszani kedvenc hangszeremen.

*

Már mindent felkutattam, de sehol sem lelem a kottáimat. Nem tudom már hol kereshetném még. Vajon kidobta a takarító nő? Nem hiszem, nem mer hozzányúlni a dolgainkhoz. Lehetséges, hogy Aoi elvitte. Na akkor irány Aoi.

Fél órán belül meg is érkeztem bandatársamhoz, miután leparkoltam háza előtt,- ami megjegyzem nem valami kicsi, nem mintha az enyém az lenne – már indultam is a bejárat felé. Miután becsengettem, pár percre rá már nyílt is az ajtó, és egy meglepett Aoi-al találtam szembe magamat.

- Ruru, micsoda meglepetés, nem számítottam rád. Mi járatban vagy errefelé, máris hiányzom? – kérdezte „Reitás” mosollyal.

- Ami azt illeti a kottáim hiányoznak, a próbateremben nem találtam sehol sem, gondoltam véletlenül hazahoztad őket.

- Rendben, megnézem, de nem hinném, hogy nálam lennének. –mondta, és be is tartotta a szavát, ám mindhiába. Fél órás keresgélés után sem talált semmit.

- Jaj, pedig már reménykedtem, hogy itt lesznek. – mondtam egy sóhajtás kíséretében. – Na nem baj, úgysem lett volna időm egy darabig gyakorolni.

- Miért, mit terveztél? – kérdezte kíváncsian.

- Hát Miyavi megkért, hogy vigyázzak egy hétig Kira-ra, mivel elutaznak Melodyval egy romantikus hétvégére. – válaszoltam neki.

- Ááá… romantikus hétvége, mi? – mondta ravaszul mosolyogva. Esküszöm, Aoi-nak nem tessz jót, hogy Reita a közelében van. – Segítsek? – kérdezte egy perc csend után.

- Miben kéne segítsél? – kérdeztem értetlenül.

- Hát vigyázni Kirára. Én is szeretem ám a kicsiket, nem csak te. – világosított fel.

- Hát, boldogulnék egyedül is, de ha van kedved, akkor segíthetsz. – válaszoltam.

- Rendben. Mikor menjek? Nálad vagy nálam leszünk? – kérdezte, lelkesedve.

- Hát MyV holnap hozza el hozzám Kira-t.

- Szuper, akkor pakolok. – csapta össze a tenyerét. Komolyan mondom Aoi a legidősebb a bandából, de sokszor úgy tűnik nekem, hogy szellemileg még mindig gyerek.

- Ácsi! Te most hozzám akarsz költözni? – jutott el az agyamig, hogy mit is mondott az előbb.

- Csak míg ott lesz nálad Kira. Amúgy meg hidd el egyedül nem bírnád, egész éjjel sírna, lépten nyomon tisztába kell tenni, etetni kell, satöbbi, satöbbi. Kellek én ide, hidd el. Így éjjel majd felváltva fogunk felkelni hozzá. – nem is mond hülyeséget. Így, hogy most belegondolok, igaza van. Aprót bólintottam, majd megbeszéltünk, hogy holnap reggel kilencre eljön hozzám cuccostól.

Elköszöntem tőle, és elindultam haza. Már kezdek félni ettől a héttől. Aoi és Én összezárva egy babával. „Istenem, mi lesz ebből…?!? „