Két gitáros és egy kicsi - 1. Miyavi óhaja, sóhaja...

Hali!
Nem, nem haltam meg....itt vagyok, és ÉLEK (néhány ember örömére és bánatára... kinek hogy, őszintén szólva nem érdekel xD)

Újra alkottam.... Ez most egy hosszabb történetnek indult, szóval nemsokára folytatás is lessz! Szereplőkről csak annyit, hogy ismét Ruru és Aoi!

Az Anime-ra is felrektem pár perce szóval még nem fogadták el(Ginny123 néven :P)

Elég a fecsegésből! Jó olvasást :-*

Reggel mikor beértem a PSC-hez rögtön letámadott Miyavi.

- Konichiwa, Ruru! Mentsd meg az életem kérlek! – könyörgött nekem, én pedig nem tudtam elképzelni mi baja lehet.

- Konichiwa. Miben segíthetek? – vágtam meglepődött arcot.

- Melody szeretne egy romantikus hetet, amit kettesben töltünk, és mivel tudom, hogy szereted a gyerekeket, és kifejezetten értesz is hozzájuk, ezért rád esett a választásunk, persze, csak ha elvállalod. – nézett rám kérlelően.

- Szívesen vigyázok Kira-ra (*szerző megjegyzése: utána néztem, de sehol sem találtam Miyavi lányának nevét, szóval 99%, hogy nem így hívják O_O^^ Gomen*), úgyis most szabadságon leszünk három hétig, mivel most adták ki az úja albumot. – mondtam neki boldogan.

- Arigatou! Jövök neked egyel! – hálálkodott MyV, majd gyorsan le is lépett, telefonálni Melody-nak, hogy elválaltam Kira-t, é pedig mosolyogva folytattam utamat a próbatermünk felé. Igazából nem kellett volna ma bejöjjünk, de én beugrottam, mivel a tegnap itt felejtettem néhány kottát, amire szükségem lesz ebben a három hétben. Jól van nézzetek dilisnek O_o, de ez van szeretek gitározni, még unalmamban is szoktam játszani kedvenc hangszeremen.

*

Már mindent felkutattam, de sehol sem lelem a kottáimat. Nem tudom már hol kereshetném még. Vajon kidobta a takarító nő? Nem hiszem, nem mer hozzányúlni a dolgainkhoz. Lehetséges, hogy Aoi elvitte. Na akkor irány Aoi.

Fél órán belül meg is érkeztem bandatársamhoz, miután leparkoltam háza előtt,- ami megjegyzem nem valami kicsi, nem mintha az enyém az lenne – már indultam is a bejárat felé. Miután becsengettem, pár percre rá már nyílt is az ajtó, és egy meglepett Aoi-al találtam szembe magamat.

- Ruru, micsoda meglepetés, nem számítottam rád. Mi járatban vagy errefelé, máris hiányzom? – kérdezte „Reitás” mosollyal.

- Ami azt illeti a kottáim hiányoznak, a próbateremben nem találtam sehol sem, gondoltam véletlenül hazahoztad őket.

- Rendben, megnézem, de nem hinném, hogy nálam lennének. –mondta, és be is tartotta a szavát, ám mindhiába. Fél órás keresgélés után sem talált semmit.

- Jaj, pedig már reménykedtem, hogy itt lesznek. – mondtam egy sóhajtás kíséretében. – Na nem baj, úgysem lett volna időm egy darabig gyakorolni.

- Miért, mit terveztél? – kérdezte kíváncsian.

- Hát Miyavi megkért, hogy vigyázzak egy hétig Kira-ra, mivel elutaznak Melodyval egy romantikus hétvégére. – válaszoltam neki.

- Ááá… romantikus hétvége, mi? – mondta ravaszul mosolyogva. Esküszöm, Aoi-nak nem tessz jót, hogy Reita a közelében van. – Segítsek? – kérdezte egy perc csend után.

- Miben kéne segítsél? – kérdeztem értetlenül.

- Hát vigyázni Kirára. Én is szeretem ám a kicsiket, nem csak te. – világosított fel.

- Hát, boldogulnék egyedül is, de ha van kedved, akkor segíthetsz. – válaszoltam.

- Rendben. Mikor menjek? Nálad vagy nálam leszünk? – kérdezte, lelkesedve.

- Hát MyV holnap hozza el hozzám Kira-t.

- Szuper, akkor pakolok. – csapta össze a tenyerét. Komolyan mondom Aoi a legidősebb a bandából, de sokszor úgy tűnik nekem, hogy szellemileg még mindig gyerek.

- Ácsi! Te most hozzám akarsz költözni? – jutott el az agyamig, hogy mit is mondott az előbb.

- Csak míg ott lesz nálad Kira. Amúgy meg hidd el egyedül nem bírnád, egész éjjel sírna, lépten nyomon tisztába kell tenni, etetni kell, satöbbi, satöbbi. Kellek én ide, hidd el. Így éjjel majd felváltva fogunk felkelni hozzá. – nem is mond hülyeséget. Így, hogy most belegondolok, igaza van. Aprót bólintottam, majd megbeszéltünk, hogy holnap reggel kilencre eljön hozzám cuccostól.

Elköszöntem tőle, és elindultam haza. Már kezdek félni ettől a héttől. Aoi és Én összezárva egy babával. „Istenem, mi lesz ebből…?!? „